A sarkokat bor locsolja minálunk.
Kutyáknak való karóból korlát.
Lépcsőn túl a kecskelábu homályból
Pál a villamossínre botorkál.

Meszelt falak, mint fürdőbeli ingek,
puha hóval várnak, ha berúgtál,
de Pálnak a sín holdfényrúdja tetszett,
és hosszú arany ágyban aludt Pál.

Aludt, mint fürdő után tisztán, párban.
Aludt, mint altató anyja térdén.
S mit meg nem ért!… Kapott papírpalástot,
s vitték, mint egy királyt. Vitték görbén.