Az adatok
pótolják az érzelmeket.
Technikusnak magas gallért,
csőkalapot.
A lüktető érre kesztyűt.
Világ, a Pévécé megment!
Az alagút
jól szigetelt, és a hossza!
Szoba-konyhád beszorítjuk,
befaragod.
De a villanylámpazsinór,
sőt, a hamuoxidáló
nem kell. Van ott.
Köldököd magasán a nő
vízszintesen tartja lábát,
ha akarod.
És ágas harisnyatartó
– önfénye elsötétített.
Filmszalagok
búgnak a combról – mint tornyot,
végigmetszi páternoszter.
A kalapod
összehajtott zokniddal ott
a küszöbön kint hagyhatod.
S csőalakod:
a konyhatűzhely fényében!
Ez, ez a fény méltó végül.

Mint fűmagot,
elhinted a jövőt, Hérosz.
Zöldek a szőrtelen macskák.
De a kapott
halhatatlan lelket aztán,
övezve családod által,
visszaadod.