Emlékeztek? Álmainkban egy hajó szobrot kiástunk.
A Kosutin végigvonultunk ujjongó sokaságban.
Ámulatot keltett kétezer évvel kevesebb bűnük,
s a koporsókból kiszabadult hajnal mindenkit átjárt.

Imre, ki a demizsonok kotyogó ritmusát mérte,
álmunknak úgy örült, hogy szobrokat festett, gyúrt, faragott.
S milyen gonosztevően erzsébeti álmaink vége:
mint szobrot, koporsóba tettük Imrét. Mélyen elástuk.