Korán jött meg az öregség. Fiatalon.
Kitekintek, mint a száraz tengerszintmérő ácsozata
magamból, mert sohasem volt enyém a nyugvás,
s mint amaz bordázata közt a kékké vékonyult föld,
a tüze-hűlt szem kietlen mércéjével
parányak a dolgok.

A fertőző fagy bekeríti a dühödt öreget.
Július néha hágcsót vet le,
s elém lógatja világos lábszárait,
mint kényes ujj a szőlő fürtjét a mosóedénybe.

Az emberiség füle hallatára jajongni annyi,
mint Szalome előtt táncolni tudatlan.
Kagylóival a deres fül nem hall meg engem.
Régivágású gramofontölcsér,
bugyogva ömlik nyílásából a pincebolt-visszhang.

Hiába vannak fekete almamagvas szemeim.
Kitekintek magamból. Korán jött meg az öregség.