Kóbor kutya az elétett tányért,
banya kerülget szülőszobákat.
Napszítta, tetűszürke rongy alól
közelednek repedezett lábak.

Van, aki rászól. Árokig hátrál.
Nem mozdítja onnan kő, se szitok.
Hű, mint falakhoz talajvíz foltja,
új meszelésen átütő piszok.

Van, aki hagyja. Surran kapun át.
Vizet hord, rőzsét a tűzhöz. Lobog.
Volt, kinél a vaskaput sikálta,
földbe tövetlen kutyatejt dugott.

Kútkáva kövét fényesítette,
szemétlapátra szedett libasárt.
Soha senki nem mondta, de tette.
Szelidült buzgalommal egyre várt.

A nyitott ablak, a szentségtartó,
ha szél ingatja, fénnyel öntözi.
Alatta ül ő, háttal a napnak.
Csapzott vadvirág-csokrait köti.

Jut minden küszöbre, párkány alá.
Színehagyott szirmok harangfeje
némán beszorul kavicsok közé,
zöld hullájukkal az udvar tele.

De egyre fényesebb a mosolya,
toronymagasból, királyné-szelíd.
Mikor fölsír az újszülött, föláll.
Nézzük pávafenségű lépteit.

Nézzük, ahogy a forró kavicson
egyenes háttal libeg – rá se lép.
Útjából a fűtő is félreáll.
Kiejti előtte lánya nevét.

Érti a szót? Fakult tükör szeme
alacsony felhőfoszlánnyal tele.
„Meglátod”, szól nagyapám, „hajából
kibújik egyszer egy gyerek feje.”

Vonul felénk az utcán. Parancsol:
gönceiből kihajol egy szolga,
egy jó arcú, szagosra mosdatott,
tiszta, csengő hangon szól a boltba.

Átszellemülten, kissé félredűlt
fejjel hallgatja maga is szavát.
Mikor megindul, mintha trónvivők
izmos vállán imbolyogna tovább.

Kutya követi, sárpettyes gyerek.
Mit se számít, ha zárt kaput talál:
a vasfogantyú embert utánoz,
a rézkilincs helyén asszonya áll.

És szól, mint másutt. Este majd a szomszéd,
léckerítés közt szúrva át a szót,
elmondja szőke szénhordónénak
a bolond vénség rebegte valót.

A szénhordó sikos kőporral súrol
horpadó lavórban lapát-kezet.
Virágos szoknyába lépve társa,
indulnak: „Lássuk csak, hol a gyerek?”

Ablakban ott a lámpa. Mocsárból
szivárvány színű pillék, rovarok,
mint utcánkból elvarázsolt lányok
szívtépő első bálja kavarog.

Gyűlik marék bab, fél kalács, gyolcs ing.
De hol van ő, az utcát fölverő?
Néz a sötétből. Tojás-koponyán
óriás gyerekszem bújik elő.