Ha órás lennék,
a tiktak-pihegésű idő
finom kerekeit adnám neked,
forgasd előre-hátra,
lassítsd és gyorsítsd,
ahogy akarod.
Bányászkoromban
kaptál volna három hintó szenet.
Három fölgyújtott hintót,
a parazsat,
a hamuját,
a szívemet.
Fegyenckoromban
a cellát küldtem volna,
mint bonbonos dobozt,
kopaszra nyírt lámpát,
kenderlepedőt,
a várakozást rád.
Költőként is tudom jól,
ki kellene raknom
hatvankilencből
félálom fekete lakkautóm,
tengerparti
sarokszobánkat.
De kiürült a szerencsezsák!
Leterített negyven évem,
e póruljárt vadászt
a tigrisléptű szerelem
hátán viszi neked
befejezésül.