Tudom én, szólni kéne a fuvarosnak!
Az ágyat bordó függöny rejti, alszik Gí,
de mi csak pakoljuk föl egy haragos nap,
az a tűz a falból hiába kandit ki.

Mikor Gí felnéz, álljon nagy, tükrös ablak
s dajka-keblein mutasson egy kis Budát.
S míg a kerten a fácánok áthaladnak,
szóljak: Mi sem lakhattunk odúkban tovább.