Mondják, rossz nő volt Irma mamája.
Nevetik Csuék a rézkarikát,
füléből az utcán ami zenél:
„Befűzhetné az ura orrába.”

Ha naphosszat kerítésen lógott,
mondták: „sütteti pehelybajuszát”.
Telt lába esővízben ázik,
fonnak fölé új hálót a pókok.

Irma örökké táncórákra jár.
Apjával este kézen fogva jön.
Föltámad kedve bolyongni ekkor.
Messze, mocsárból pendül egy gitár.

Köti haját kontyba. Kalapja van.
Mint a korzóra, megy a nád közé.
Magas sarkú zöld cipőben lépked.
Azt mondják rá: „Én szégyellném magam.”

Ha nincs függöny a konyhaablakon,
látni: lánya mosogat, férje főz.
Vacsoránál lassan jár a kanál,
szemük beszél. (Átellenben lakom.)

Ha nincs függöny a szobaablakon,
lámpaoltásig látni ágyakat.
Vérző szívű Jézus nézi őket.
Anyjának ágyaz Irma pamlagon.

Az árokparton sokan ismerik.
Eloson köztük, magában beszél.
Mondják, néha autó követi,
kihunyt reflektorokkal reggelig.

Valamit várnak tőle, azt hiszem.
Rajzó, zöld muslincatömbben hever,
súrolja néma szárnnyal millió,
s mozdulatlan, mint mása a vizen.