Mély álomban pihen ő a Vizek és az Ég ölén.
Két rinocérosz áll mozdulatlan ágyával ott.
Könyökét behajlítva nehéz fejének hajt párnát;
ő az! A Paradicsom almáival jóllakhatott.

Ő az! Antilopfejű rengeteg, madárliánok,
piros és kristályos-húsú hal-levelek, elefánt,
fekete szarvú kis tehenek, tőgyelő virágok,
s fekete magú dinnyeként a piros hold vele szánt.

„Színeim, kifehérültök! Ködállatok, legeltek!
Mint fejletlen csípőjű lány tisztasága, ledöntött,
amikor vékony falú korsómból mohón kiittam
az Isten tengerszeméből legurult könny-göröngyöt.”