Anyácskám sem volt még harmincéves.
A ligetben óriás ácsolat.
Sikoly tekeredik rá a fákra.
Borzongat. S nevető semmivé lesz.

Puha madárkaratyból jön ismét,
cikáz a késhang. Kiszalad vérem.
Krétafehéren nézem anyámat:
lengve lép, mintha elszállna innét.

A pengehang már elolvadt, cseppen.
Cilinderbensőben selyemsötét.
Fák alatt gomolyag-moraj gurul.
Pihéjét jó lenne zsebre tennem.

Hóesés-némán hómancsú cicák
– szólnék anyámnak, de nem tekint felém –
embernagy egeret kergetnek ott!
Rámhuppan egy benti lámpavilág.

Előbb egy sátorhasíték lángol:
most bújik gallérba bent a bohóc.
Spárgát gyakorol a balerina.
Kakadúkürt fúj rám a homályból.

Dühödt pulyka lila lebernyege,
fölfuvalkodott pirosság vakít:
nádpálcával vernek bent kisfiút!
Ez a liget gonosszal van tele.

Menjünk, sírok, s anyám, jó Aranka:
„Szent Isten, merő láz ez a gyerek.”
Keskeny keze priznic-hűsen simul.
Szarvak kúsznak a fehér falakra.

Fogam vacog. Még egy sikoly kidob
fojtogató pányvát a fák alól.
S mint mikor zsúfolt tribün leszakad,
szilánkká hasad morajló titok.

Árnyékördög veri rám az ágat.
Haldoklik öregember és suttog.
Nyögve villamoslépcsőig követ.
(Télen temettük el nagyapámat.)

Otthon az oroszlánfejes dívány.
Zöld üvegpohár, rajta látkép.
Aranka, ki nincs még harmincéves.
S Iboly néni: álorcásan, ríván.

S a verandakönyöklőn nagymama.
Hamuősz hajba takarózva áll.
De hol kis néném, Szvincsák Ilona?
Máskor érzem, ha nincs is itt maga.

Máskor a ház énekében ázik.
A falak fölolvadnak, pezsegnek.
Még csak a hídon kopog a cipő,
de itt már énekel, hogy hiányzik.

Konyhában láda – félig már tele.
Ómamánk szekrénye már kiürült.
Este fuvarosok hangját hallom,
és könnyben úszik anyácskám szeme.

„Az a sikoly”, mondja, „nevetés volt.
Ha sok ember nevet: félelmetes.
A láztól képzelődtél.” Már ekkor
szeme nem szem: titokzatos rés volt.

Keserű füst kígyózott és rőzse-
pattogással égtek lovak, kutyák.
Ölébe akartam bújni! S dőltem
betonélre, lucskos utcakőre.

Belefértem volna gyűszűjébe!
Csak ne lássam, ami szeméből néz.
Másnap kiköltöztünk a házból.
Szemében már leégett az egész.