Föl, Miniato kőküszöbéig a régi utacska
(Golgota lépcső) bűz s kosz szétrepedő hege
elvihet. Macskatalálkahely. Átnéz rajtad a nappal
is tág, sárga szem. Állsz s áll: lábad alól se fut.
Itt a leander bokra se pille-virágu leányfej,
szűz, üde integető. Rémtettre szirom lebeg:
mátkafejet bugyolálva gyökérbe a vért fölitatja.
Bűn szitahálóját tépné, ha a szél tapos
ág közt. Csak szél sincs. Meleg árnyék, porlani indul
áttüzesült cserepek földjén a virág, maga.
Templom, tág temető fönn. Itt pedig áll a bozóton
tűzforró levegő, és kúszva a rácsokon
át a halottak s a gyertyakanócfüst, kőbe akadva
indázódnak alád. Már Harlenoah¹ mese-
múltba vesző idejében is itt barnult sima, kormos
porrá vér és könny. Vetkőzve regénylapon
szőke Szeléna, Firenze fölé ha a hajnali álom
mézaranyát sütemény-mellén kitakarta, s a
hídon az ékszeres elképedt: „milyen áru lehetne,
látod, e lépegető csöpp Afrodité, uram!…”,²
akkor is így kanyarult ez a vesztőhely szagu dűlö.
Most is egy indulatos lány hőköl előttem, s ez
emlékeztet régi Szeléna nem!-ekre, szemére.
Lénye kivillan rám, villáma sötét haja
selyme alól, durcás nemet intve a fölmenetelre;
szép alabástrom láb toppant kövön: „itt, soha!”
S túl a legerdősebb szakaszon futamodva bokája
tűnt is előlünk… Majd később a homály pora
már jócskán betakart lépcsőt; belehajlani szállt le
estje elől a Nap, s éppen mentünk lefelé mi is,
ekkor azonban egy apró gnómot az én ijedő Gim
meglát kúszni a vad lépcsőn; jön a Golgota
néma keresztjei közt – ebül! Orra szagot szimatolva
szüntelen árkokon s ágsűrűn seper; ördöge,
hátán térdepelő sózsák: le-lenyomja a kőhöz.
S négykézláb örjöng: tör-zúz üveget vakon!
Marka nyakukra feszül. – Hóhér-lelemény csigolyádon
így töri csontodat; így durransz te is szét – hova?!…
Ő meg előbukik, át az utolsó kőfokon ingva.
Dúvad, ferde gerinc, púp; rángva jön, úgy oson;
itt-suhanó autót, tömeget kerül.
Anyja, ha éjjel
hallja: a mennyezet-ég gyűrűibe lép, liheg,
s reccsen az ajtó (– képzelem –), át falon, úszik az ágyhoz.
Ő, aki szülte? Hihetné? Mily kicsi, tört üveg.

* Harlenoah • Látod, e lépegető csöpp Afrodité, uram (jegyzet)