„Kabátodat hűvös nyelvű szél fújja szét”,
hallotta Sába.
Rám nyitotta másfél éves fénykép-szemét:
nyílt óceánja –
s zárult. „Arcod tűnik ködfoltos semmibe”,
jósolta Sába.
S hogy nyomot hagyjon, véste magát centire
egy strigulába.
Pillantások tűlevelei közt az ég
kékmadár, Sába!
Olvasd, suhogásába beleírva rég:
fészke vagy, ágya.