Gí kihajlik a Battistero kőárnyából,
s szépen vasalt bársonykönyvet
Lorenzo Medici hóna alól
két ujjal kicsippent.
– Talán boldogabb varázslat ez – mondja, s olvas: –
Arlotto elindul, hogy megkeresse szomjúságát! –
– Te is itt vagy, hogy megkeressed szomjúságod! –
kiáltja Kis Hölgy, kilesve, Gí mire gondol,
de Gí olvasó szeme már visszahőköl:
zöldbársonyú könyve keze közül kimászik.
– Jobb is. Arlotto póruljár.
Heringet, szardellát, kolbászt, sajtot
magára aggat, útnak indul.
Verejtékében mind megfő rajta.
Csak célba nem ér.