Az Arno

Partja között lépkedett.
Olyasmit láttam, mintha
belülről világló golyók
gurultak volna lába alól.
Álmot hozó éj volt maga is,
izmos lába köveket tördelt,
öblös szájjal mennydörgés érkezett,
lába alatt végeérhetetlen rengett
friss temetőivel terhesen a föld.

Fölötte fényszóró-koszorú ringott
és megkétszereződött a holdsütés.
Ő lefeküdt a vizen át. Feje alá
parti könyvbódékból rakott könyveket.
Feküdt meztelen, mozdulatlanul.
Fölhúzott térdű lábát széttárta.
A fénylés sötét alakká körvonalazódott.
Szárnyas-bokájú lábfejek satujában
olvadni látszott a manna-puha test.
Közelebb kúsztam, tiltott gyümölcsre éhes,
láncos kövek közé ékeltem be magam,
s ő keresztül-kasul fénylett Firenzén,
mint sebesült fején a tiszta gézkötés.