Gérecz Attilának

Lent, aulában kertbe vivő mély
ó-kapulábon penge sötétlik.
Régi, bebarnult, rozsda-harapta
markolatán hord címeres arcmást –
Téged idéz e kard.

Nosztra faláról rám esik árnyék.
Látok a mélyén két heves ifjút.
Téged, a vívót; tánclebegésü
kéz; levegő-kard; szúrva halálos
mégis a pengeél!

S látom az ámult, tágszemű gyarlót,
bal, suta társad, térdemen arccal.
Néha kinézel vad viadalból:
műszavat ontasz, „lám, ez a…” S hulló
csillag a szód! Kihúny

dézsa-fejemben. Most te csodálnál
ekkora zöldfült. Vállt vonogatsz rám;
s hűlve a láz, hogy vívni tanítgass;
ugrani lóval, s döfni a szívig –
„Írni te tudsz! Te jössz!” –

sóhajod itt húz; mély denevér-perc.
Nosztrai est hull, korma a lépcsőn.
Számkivetésben furcsa a hangod:
negyven egész év függönye leplez.
Vastag ezüstje rejt.

Tudd: Eumolpus (rég – se? – élt költő)
– nagykegyü rang s pénz (fő hatalom!) járt
írni-tudónak (hány ezer éve?
kérdj okosabbat!) – holta utánra,
Fellini-filmben, így

dönt: Aki pénzt vár tőle, a húsán
osztozik ádáz más örökössel!
Rágja a máját, lábon az ínt szét!
Óvatos-értő fásli-lebontást
végez el rajta, jó

hentesi munkát, s gyomra ha áll is
ily lakomát, hát birtoka légyen
s pénze övé, mind! Vén Eumolpus
ördögi bíró? – isteni bölcs volt?
Tudta: milyen fajunk!

Téged a sortűz ősze tejesbá-
rány fiatalság zöld tavaszán ért.
Mellkason ón vert; vérre eső; no-
vemberi orkán tett csatakossá
szép tetemű halott.

Végakarat? Pénz? Költeni tudtál
bocskorosan „csak”, Tankleterítő!
Kétszeres átkú lett a halálod
szolgaszemekben: vers lobogódon,
s zsarnokölésedért!

Ezt örököltük; két csuda-mércéd.
Lélek a tett! – szól –, s kínai-szanszkrit
nyelve az öszvér-fülbe nem érhet!
Hisz parizernek lelke kimérve,
s tettelen ingadoz,

két tilos álom, földbe lesüllyedt,
két el se képzelt rothadozó közt.
– Üld ki a párnát rongyra a székben,
élve az ólban, fald szeszed: égjünk
bús röfögésbe mind! –

több szava sincs már ordasuló, vén
századutónak. Most Eumolpus
fáslija tűnnék szélsebesen rá-
gós teteméről! Bűz se taszít: légy
falnivaló, harács!

Hóba takar, míg süllyed a nemzet,
mély gödörűbb, mint csöpp Klauzál tér
sarka Tiéddel. Mért teszi? Fél! Fél!
Fél a szemedtől! Nem hiszi Húsvét
Betlehemét, te, Vers!