1
Gí szomorú. Átszállt a halál, hócsőr, s lebegően
vár a sarokban? Hív, s köpenyén csordul le az éjjel?
Lent a terecskén láttad, a boltajtó, hova nyílik:
maskara-gallér s kalpag, a háromszögletü, vígan
s szénfeketén tessékeli épp tréfás-elegánsan
boltba a vén márkit vesepárnás, masnis ebével.
Orsolya-nővérkék raja leng, repdes hidadon. Mi-
racoli márványán a nap int, s rőten besötétül.
Még lekapod tűz s fény vegyülését, híd-mögi lánggal
hogy kihajolnak nézni a víztükröt primuláid,
s holt, szutyogó, sármélyi rión vibrál tüneményes
alkonyi háló színarany ívvé gyújtva a roncsot.
Balkonon, ott: hortenzia hálóing-szitaselyme.
Testtelen. Objektív Yashicád Bálám-szamarával
ámul a szem, szív, száj:
Ahogy én, látod mosolyogni?
S vén Yashicánk gépszíve sajog:
Mért lencse vagyok csak…
2
Moccan a csákós csőr, ha a kölykök lökdösik este:
hátha lehullik rémsima ormány, s fölveszi Szemfül,
föl, föl a földről, boltos elől!
Hátszélre gyanakszik
Has Maki boltos. Vissza, bezúdít lom-maradékot!
Zörren a zár! S csörtet haza zöld lazannye-falásra.
Szemfül eközben csőrrel az orrán peckesen indul
Suppie Campón át buba-Babszem, gömb-pici lányig.
Téren a táncát nézi a környék (macska s kanári),
s lám, a Halál is (Szemfül, a csőrt csórt) látni akarja!
Csorba szemét rászegzi pihécskénk: Ez ki s miféle?!
Furcsa madár! Szárnyát hova tüntették a manók el?
Csőre a szárny?
Szemfül, hasiját míg képzeli enni,
s köldöke tó-titkát lenyakalná tó-apadásig,
föl se ocsúdhat, s nincs sasi csőr-orr! – Tűnt a haláli!
S táncol a Babszem lányka. Halál csontcsőre a vízben.
Víz feketéjéből (ha a Hold süt) látni: vacogna.