E szarkofág-szószék tövében ülve
homály s szitáló vénség leple hullik.
A gyászdob: elfúló futása fűbe.
Iramlik. Ág tör. Holt víz nől a múltig.
A szem bozótalj. Erdő sávja tükre.
Az Angyal itt levetkezett, de csontig.
Fonást fonásra halmoz tetves üdvre.
Mutatja: ér a csend. Fonákja bolondít.
Kiforditott kabát a templom űrje.
Zsebének alja: kis csomag. A zsűrik
se vennék észre. Csöpp s fakó. Legyűrte
halála vésés közben. Jól befűzik
azóta zsákba híg segédek. S üszke
nem néki – nékünk, míly sodródva tűnik.