Egy Apollinaire-futam

Sábának

A Csönd szerelme visszanéz szemedbe. Bennem
oly telt a csönd. Kitárt tükör-mélyből szeplőd dereng.
Lehunyt szemhéjon át: bogárka rózsa fodrán.
Elképzelem, hogy ujjadon ijedve ing.
Miközben nyújtanád, a szárny kihajt, nevet rám
– s imádott orrtő-hajlatodban ül megint.