1

„A cukorra, gyertyára és szamárra
ráadást: egy palack bort is kapok.”¹
Hallod te, Hídfő, nem termett királyra
álruhám! – Nincs is. Csak magam vagyok.

Nem mint te: fél mezben. – De takaratlan,
legfeljebb, bohó agg, kőszemedben
látszom úgy, mint Mercato-sarki vadkan.
(Szőre úgy fénylik, hogy szinte rebben.)

Csakhát azt is tudom, hogy mire zár a
tág szemed, öreg, ily mohón magába:
Mint idegen, majd nem játszom vakot!,

és lenyűgöz, Évszázados Fedetlen,
hogy – átnéznek rajtad bár – ernyedetlen,
kő-kitartón magad mutogatod.

2

Hasonlítsunk Giorgióra² s a szamárra
(mit Michelangelo őtőle kapott),
nem, nem mulatok rajtad én magamban.

Vén vágyainak nevetség az ára.
Törtorrúval³ megegyezünk mi abban:
szükségünk van e föld chiantijára.

Hogy kő-szívvel kellesd magad hiába;
s mert perverziódban legyűr egy vadkan
(bár kétségtelen: Cellini csinálta).

S hogy Városodnak kihivón kiáltsam:
Fürdesd aggodat Napod aranyában,
míg Benvenuto kanját simogatod.

* egy palack bort is kapok • Giorgóra • Törtorrú (jegyzetek)