Szemet szemért? Sose hidd! Akarva szívet is,
csigolyám-taposók dühét
figyeltem én sokat! Tükörbe mint aki
lesi önmaga púpját.

Szerelmet olt tapadó tudás – s kiég? Finom
ajak inna szelíd velőt?
Elküldtem én ibolyásszeműt, a harmatost,
ha lemosta az ajkát.

Szobát szobára kutatva megleled: halott.
Kicsi köldöke párja nincs.
A vallató mosolyát megőrzi; tág szemét.
De szivét? – Nyoma sem vagy.