Mellvéd mögül ez az elkékülő
hegy-völgy barázdasor Toscana csak?
Szétnyílt rongyba burkolt harangütő:
toronyárny seper címeres falat.
Alóla kivillog vasháló-drót,
ezüstporu ággal hajamba kap.
Vasnyakú kőkút, vén vizelde,
kátrány lefolyóján sárga lepke,
s nyögő állványzatán a bárkanagy
kopott hinta – rajta lobban a gyolcs:
mintha csak fényéből állna a Hold,
oly vézna és hosszú ruháju lány
vízszinten leng. Egy lány volna csupán?
Öreg ez a kép. Csak éppen öreg
vágy-vadászhoz illőn kifinomult.
Most vékony aranylánc csüng a bokán,
hol meztelen hempergőzött a múlt.
A testtelenítő, ritkásan szőtt
szoknyában virágbibeszáj remeg.
Ez csak Arezzo? – Rombuszpárnáján
fektettem egykor gyerekfejemet.