Mi virágzik? Előhuzogatni ha jő szobaszellem
s nyitogat rebegő hasitékot a fal közepén,
valamim kiszakad – heverő szivem elleng –
fele itt maga, másika átlebeg én-tetemén;
a szobán, a rión, puha víz-ruha illatu kerten
kiszitál; a halál – elegáns Huri – várja. Serény
kezü kínai lány kimerülve, tükröt csigaselymen
feled, s ér bele párna-puhája halál peremén.
Aluvásba a lány – suhan égbe. Időm hava ellen
keze lágy tapadással a hajnal alá feketén
ha simít pici sást, bababőre kisértete bennem
emelődik a végzet elé. Kicsi kínai lány, tünemény:
ha Michéle beúszik, s a kórterem ordasa szemben
csupa hó – takarót igazít, mosoly őrzi, szemén
befelé simuló: betakar lepedő-fala nyelven
sosem-ért imaszót, gyönyörét… S elalél tükörén.
A barát miatyánkja verébcsirip, elhal a mennyben.
Mosogatva a holtat – – – a tükre! – – – Ez ám esemény!
Körülállja az égbe-röpültet… s ölén a szem: enyven.
Sose enged el, kínai lány!, ölel ámulat és a remény.