Álom életem? Az Arno mélye lent
méteres halával ingadoz, zavart,
mintha nem tudná, Vasari mit habart
túlfelén, s az íveit mily szakrament
vágta légbe.* – Álarcos lány?, vén Jelent
újitó terror? Babrálva míg csavart
aknagyújtón, vulvaszájra ujj kereng.
Millió ehült lovas tiport avart
Nofretét utánzó szép fejébe’ bent,
úgy robbant a Föld, egyszerre ő s a part.
Mélyen, méteres halban mégis dereng
mindkettőből tán egy pillanat, s bazalt-
kő kemény a kód, amit most eltakart
telt ágyában gyöngyöző Arno, s e csend.