Szív, dobozolsz? Tán sziszegő, vén
négy kerekét vágyod, a csöndet
rajta, föléd géz-puha sátort,
alja sötét víz, s belecsönget
néha az Isten. Int

távoli ház sarka mögűl. Ott
– játszva hunyót – orrtöve gyöngyös
izzado volt. Szétmaszatolt nedv,
érzed-e most? Nem? Te, közömbös,
hisz te lehetsz megint.