Időtlenedés

Nappalimat mutatom legelőször. Időtlenedése
vénkori álca alól lesi jöttöd. Eléd megy a tücsköm.
Keskeny résben a látnivaló sokasága. Kadáver
mozdul alul. – De bevarrtad-e múlt kapujába jövődet?
Úgy ne feledd: csupa bál ez a padlás. Árva lelenclak.
Zsuppkocsi-hordta ajándék. Jóravaló kötözőszer
leprás álla alá. S hegedű, klarinét nyitogatja
lábad elé csigalépcsőd. Föl? Le? Ki kérdezi tőled?
Tág szoba. Bár alacsony, lecsapott tetejű s köve barna,
három az ajtaja. Nem veszed észre, de furcsa: fehéren
kettő falba simult. (Film – bergmani, rejtve, ha érted.)
Kétrétig lebukó csoszogó levegőfi, odúszag
guggol a túlfali térbe szorulva: Ijedten eliszkolsz
Bosch-beli orgia-zajra?! – kutatná, s csalna magához,
bús berezelt!
De Gi alszik, s álma betölti egészen.
Ott káposztáskertbe benéz a fehér ruha fodra;
pillangó-repülés a leány derekán, ahogyan fogy;
ámulatára szivárványt gombolyit égre belőle
Gí keze fürgén – csöpp bugyiját kutyaszáj megugatja.
Alszik babszem lány. Szipog: édes arája hová re-
pült? Cicijét mi takarja a Campón, tánc-hevülésben?
Semmi, de semmi? A párnacsücsök sem? Ilyen lakodalmat!…
Ám a terecske kitárul, elúszik a Suppie1 házba,
s nesztelenül lezizeg, le, sirályi ruhája fehéren,
épp, mint nagy sírás havazik remegő aluvásba.
Mordul a túlnani ajtó! Fú a savószemü szellem:
nyávog a hízlalt kandúr!
– Ó, ha lehetne, elébed
vonnám, hadd simogassad! Vinne tetőre galambnak.
S ír majd orra hegyén legyező-sugarára Velence!
Vagy dőlj hátra e székre az ablak előtt: öle bársony,
fogd sárgás aranyát: üde, mint gidaláb; szöszi lány, ha
hűs moziban teszi rád tenyerét s delejével eléget.
Néked ugyan lirizálni nem ugrik; fülbe sem olvas
magvas nagy szavakat: tizenegy század dicsekedni
itt föl-alá tojik ám! – Ez a Suppie brancs palotája!
Kártyából emelet rozogán tapadoz magasodva.
Zrínyi is állt a tövébe, merengve bejárati címer
kardján, lándzsanyelén nevető alakon. S haza gondolt.
Ló nem tapos teret itt. Aki barbár, látcsöve villog.
Tarkán jár hidon át, ül a gondola-mélybe családdal.
Szór pénzt. Gyomra sajogva korog. Bámul föl a Márkra.2
Nézheted innen. E mostani számkivetésem egyébként
tág egü. Ablakaimba beréved az élet: kivágva
zászlószívéből a hazám. A világ lyuka rongyon.

* Suppie’ ház, Márkra (jegyzetek)