Antikvárium, ó-bolt, tele zsebrevág-
nivalóval az Orgyilkosok utcamé-
lye végén. Zivatar zúg. A kutyák is úsz-
nak, csüng nyakra való színarany érme (még
cseng-peng). Macska nyakán fénylene gyöngyszem, ám
nem bolond egy is; ül párnahegyén; az ú-
szás szamártudomány; tátod a szájad és
ázott hártyauszállyal belepottyan é-
des combocska-tövével pihe-lepkelány;
családostul esik rózsaszirom szinű
macskanyelvre. Alig győzi a kapkodást
kellő keccsel a párnán. De e percben úgy,
mintha gyilkosok orv lelke zuhogna rá-
juk, Csontváry-taréjú jeges ár bedönt
Nippon lányaiból gondola-aljt telí-
tő nagy társulatot, színdarabot ki épp
előadna az antik, levegőtlen á-
ruda-mélyben. Először lekerült a ló-
tusz-vállról üveges selyme. Utóbb eseng-
ve a csend, a homály bolyhosa szoknyarést,
tengeralji derengést kitakarva lát-
tat. Mély balthusi fülkék1 „török” ágya ter-
ped. Padlón lopakodhat lesekedve é-
deni lány, Lilith-arcú, selyem ágyra. Fer-
devágásu szeméből csalogány tetők
rengeteg-közepén énekel. Ujja pár-
nacsücskét beszorította ölébe; orr-
cimpáján veriték gyöngysora gőzölög.
L’Oiseau bleu2 lefüggönyzi az ágy sötét
pázsitján heverő Éjt. Fele hattyuszárny
alatt álmodik, ám szája a vérpad est-
jével hallgat a titkos szerelembe zár-
va. Rouault bezománcozta a Kékmadár
szájszögébe a poklok nefelejcsszinű
változásait – s Istent, mosolyogva rá.
Tombol künn zivatar, szél veri szét nyarunk.
Bent Crepax3 pedofil csábulatát lapoz-
va Mauro4 modelljébe helyettesült
be Szeléne – elejtvén a gyufát –, a Hold.
Pentecoste5… – betűzném csakugyan? Vagy őt
így énekli elém foszladozó haván
kis Csigécu-Ni6, hűs lampionarcu é-
des színész, aki Sábát imitál tavaly-
ról. (Vasari leejtett kicsi könyve ned-
ves lábán pihen.) Ő s én hajolunk együtt.
És érintve együtt, ujjai közt legott
rézhenger muzsikál, agg zenegép, fehér
szakáll tán, ha nem épp gépi a lelke. Így
csak vérfoltosan ázott tükörébe néz-
ve látom, csigalépcsője hová visz. Oly
ifjú Hold!… Leszakíthatsz!, nevet. Angyalarc.
Gyerek – térdig a rét lágy füve harmatoz.
Antikvárium, ó-bolt, tele zsebrevág-
nivalóval az Orgyilkosok utca-mé-
lye végén. Szakadó ég. Kialudt a vil-
lany. Egymást letörölték, sarok-éjben áll-
nak, könyvvel takaróznak. Tenyerük vasa-
lójával simogatják remegő kolomp-
mellük. Színdarabukból ki se hagytak ők.
* balthusi fülkék, L'Oiseau bleu, Crepax, Mauro, Pentecoste, Csigécu-ni (jegyzetek)