Hubay Miklósnak

Képzelem: görnyed éveiből, Mély,
rád, akár fönt a Sixtina boltján,
vagy Firenzében itt, az ezüstnél
titkosabb maszkba bújt buja Holdnál.

És a vénség kopár poru körtér.
Padlatán rózsa szirma ha volt tán,
húzza poklába mennye, e Tölcsér!
S döntené félre! S törve botorkál

körbe, csak körbe. – Rózsa? – kidőlt bél
férge nyüzsgése vagy, ami voltál,
s szív, leszel réme annak a bölcsnél

édesebb vágynak: ajkra hajoljál.
Isten űrmélye szív be. Ne költs, Éj.
Nincs egyéb emberid: csiganyomnál.