Koppány Zsoltnak

Rózsaszín palástba öltözött a házfal.
Gyöngyház ég körívén szél sodorta vékony
szép, törékeny felhő. Sok sötét sirállyal.
Úszik, mint e hónap: arca köd, salétrom.

Úszik, mint a tegnap. Itt járt? Csak keréknyom.
Hintajában ültem? Vagy csak űztem s láz falt?
Térdig ért homokból éjbe holdkaréj vont?
Mit se bánd! Sirály húz hófehér hasával.

Egy meg száz rikoltoz. Mennyi pólya szárnyal!
Hunyt szemmel ha hallod: füttyögő fazékon
sustorog, gügyög – kigőgicsélsz, hugyos madárdal.

Herkules-jövő? Oly hős? Vagy báva? Kínod: éh nyom
ágyra – vagy jön Isten, s Földig ér palástja?
Éj, ereszkedik hidunkra már a démon.