Róma bedeszkázott. Születésnapját üli ezred-
év: takarítják késük az embercsontfaragók is.

Húsravalóját macska (e tigrisből hajazott dög)
orrot emelten, rózsaszin ínnyel csapja elébed.

Úgy teszi: tőled kellene újra visszaszerezni.
Fúva fölugrik, bajsza elálló sepreje szúrna.

Nyúlt egerét még hagyja, szabadság, csalfa kijárat,
bódulatában szemberohanjon mancsa kaszáló

karmaival. – Mért hogy magad esnél össze helyében,
olmosan altat vérszagod, s átnyújtod magad önként?

Szétfut a Hét Domb mindegyikén, lóbál suhogatva –
s itt marad! Átnyúl mindegyik ösvényt sarkkövön árnya.

Hűs reverendák hajladozását nézd a kötélen,
s hó-lepedőkét: lebben elő ott ferde pofája.