1

A fényképészek fekete leple,
mint kis koporsókon a takaró,
a hegyi szélben gyöngéden lebeg.
Imbolyognak a törekvő hátak,
selyempúpjukon végigcsurog
a kék, égitest nélküli fénylés.
Rég a völgyben hegyi oroszlán járt.
Dühödt léptét a törpe gyümölcsfák
másolják ide: a görcsös törzs mind
egyhelyben loppanó fenevad most.
A gépek halk kattanása neszez.
A halszemű lencsék kidagadnak.
S a teljesen üres ég csodáját
a sötétkamrákban előhívják.
A szárnyas lovat, kecsesen amint
egy aeroplan a Zenitre vonja.

2

A szakállasok föltűrték combhoz tapadó nadrágjukat.
Az úszómedence loggiáiban a feldöntött üvegekből
kiapadhatatlanul szivárog az idő.
Nem mérik többé a teraszok óráival.
A fürdőigazgatóság csöndre fogott harangja lehullott,
a földön félredűlt.

A mozdulatlanság olyan magára-hagyatott,
mintha minden tárgyból kirepült volna valami.
A szakállasok gúvadó szemmel fogták a sellőt.
Csak lélegzésük kis párája kúszott végig,
mint tolvaj zseblámpafénye a sellő pikkelyein.