Négy aranyló sehonnai.
Bazilika bronzlovai.

Sehonnai, sehovai.
Hova tűntek lovasai?

Ál-Lüszipposz keze alól
Nagy-Bizáncig nyerít a ló?

Párizsra se nyerít a ló.
Nem. Róma se neki való.

Márk terén a semmibe
(négy lónak nem kell enni se)

kivág a láb. Mered a szem.
Műfelhajtás csak, azt hiszem.

Fellengző bronzuk nehezebb,
nem hordhat körbe gyereket.

Hunyjuk be a szemünk! Hátha
kezd flamboyant forgásba!

Megpörget templomot, teret,
lángoló körhinta veled!

Forgat a négy ló, fölnyerít!
Lehetne ennél emberibb?

De nem meštrovic-i csikó!
Négy pókhasú tábori ló?

Buda ostromán fagyott ló?
Nem Pisanello! Se Cocteau.

Orfeusza nem ismeri.
Még James Lloyd se legelteti.

Hát a nyolc szárny? Nyoma csak volt?
Égre Gí nyolc szárnyat rajzolt.

Kivágta, mint bábuinak.
Négy lovak, hopp! Szállani csak!