A terasz a palotában.
Hol a pálmasuhogás van.

Kőkosarán a viharvert
bozóttá ájult leander.

Leborult mohamedánul,
villám csapta oda bábul.

Fél arcát kőerkély nyúzta,
kőpadod lába lett csúzda,

fél feje letépve, torzan,
üvegzuzalékba szórtan.

Ha éjszakán át ittragadsz,
ki tudná még, hogy mi maraszt?

Homály alatt, mint megrepedt
talapzatán emlékezet.

Számlap alá ugyan ki lát?
Törd föl órád: a múmiád.