Át a búzatábla hosszán ugrani,
temetőre lelni csak egy pillanat.
Ott pihen Ildikó; s a matrózblúz, ami
parfümével itat dögbogár hadat.
Lábán a pántos, fénylő, vasárnapi
cipő… (Sóváran néztük misék alatt.)
A kanyarban templomig száguldani
látom küllős kerékpárján! S a Nap
lemaradozó izzadt fényszálai,
ahogy vállára kapnak, és ő kacag.
De kanyarba dőlve, sárhányóra ki,
egy busz halálfejes lobogója vagy.
Kijöttek érted templom harangjai.
S kinőtt a síron az új fű ezalatt.