Mint korcsolyás a roppanó jegen,
zuhanok át friss emlékeden.
Ó, annyi még a buktató, ahol
örvény forr s a jég fölötte meghajol.

Talán táncom ezért nevettető.
Munkám is vár, hogy komoly tető
kerüljön végül a sziklaboltra.
Tekernél inkább alvón tiszta gyolcsba.

Olyan alvással, hogy ébredése
ne legyen! Tündökölve kése
hajnalfénnyel szemhéjam ne bántsa –
buknék emléked jégbe vont tavára.