1

A kutakban koncertet
száz tátott-torkú béka ad.
Észbontón látod magad,
míg fehéren teveled
vihog pár undok falevél.

A kóbor, sovány kuvasz
ha a városon átcammog,
halottad lesz már a hangod,
ne késs hát, gőggel húzass
lótnyelvű, morc harangokat.

2

A homlokod még
nem pattant hát széjjel.
A kalapács még
zuhog duzzadt érre.
Gondolatod
metszett tisztaságú,
állhatatos
és hullafehér bábu.

3

Látod te taknyos,
kint aranyat mos
a Nap keféje,
olyan pofája,
olyan a fénye,
mint még sohasem.

Ide jutottál,
mert elfutottál,
mert megijedtél.
Bolond gyerekem,
minek a kötél
fehér nyakadon?