Most még a Hold is sáros,
mikor az égre billeg.
A hajnalok az ősz
sátorába vittek.

Fröccsen zöldhabu tócsa,
a fák gyümölcse túlért.
Tűhegyű szél rázza
nyakamba a körtét.

Fonhatsz harang-alakú
levelekből (álmomban)
egész erdőt fölém
aranyból, lángokban,

ha arcod felhőfehér,
ha szemed árka sötét!
Ki volt, ki megkötözött,
s falat vert köréd?!

Le nem omló Jerikó,
ki zárta el kapuid?
Álarcoddá ki vésett
hideg lapiszlazulit?

Út sárarany tükrében
leslek, fák közé vesző.
Gyönggyel kiveri láb-
nyomod az eső.