Az egész milícia a dombok közt lapult
lapos fejüknél kinőtt a kék karalábé
a pincék mélyéből vad penészszag áradt szét
vizes hajukra és szőrös mellükre zubogott
s a lankadt fán megfulladt a rejtőző őrszem
hónapokon át loholt a rekkenő halál
a hegycsúcsokon néha a tejfehér pamacs
a lompos eget sűrűn pepitázta
de a pompás kilátást nem látta senki
nem nyelte senki a fölforralt buja zamatokat
pedig éjjelente megszelídült a szorongás
a gyík szemén egy gyémánt
tört darabokra
és gyöngyözött a fű élén
       sós
       harmattal a holdfény