Imágó

Kamaszos testű Dianna, álltál
s csak tág, ijedt szemed volt eleven.
Mint barna bársony, oly meleg és
visszafojtott est hevert a kerteken.

Közel a dombon egy sváb legény
az árnyak nagy kutyái közt haladt.
Te imádkoztál, vagy mit is tettél
az időtlen pillanat alatt?

Elhagyott anyámat láttam, s féltem.
Magamtól? Tőled? Gyermek az éjtől.
Kinyúltál értem. Láttad, szám remeg.
S csak ennyit értettél az egészből.