Cölöpsoron a fölosztott föld feszül
Éji örvényben guggol a zsivajgó házsor
Piacon forog az éj
Pergő bokáján lángcsóva
bomlik a földszagú szélbe

Cölöpöt döntenek a gazdag parasztok
Reng-döng az álmából kilódult határ
Dölyfös lábak dombtól dombig érnek
Vastag mellen arany gomb inog
Vad karokban balták égnek
Szemükben riannak lovas démonok

Balta villog
hajlékony éket zúzzon ütése
rablók teteme égjen fáklya mint izzik
parázsló békák rontsák a vetést le

Míg folyik az ezüst
hízik a fű
táncol a búza
liheg az almás
pereg az éj szélmarta bokája
fenekednek égnek lendülő balták
újak és nyalkák
sudár derekuk tartják
a szegény parasztok

Farkasok zúdulnak lankák zöld hasából
kigyúltan ömlik az éjbe Karád
Ezer emlőjű földlány
bontott sörényű föld te
már villan a gyilkos féktelen harc
tűz-ködöd alján
már szikla tör szirtet
omlik a bronz-fej
vas karok szórnak szennyes csillagokat

reped a fölhajított dob-arcú féreg
bomlott bikák közt
kettéhull
a tátongó világ

Jönnek rókavérű angyallányok
küzdők omló hátáról forognak
szemükben sikos hűllő
a bosszú szenvedélye
behemót falka fröccsen porrá a fák közt
foguk élén véres mosoly csapong
porrá fröccsen aranygomb
violaillatú ruhákon
kacagó vérbe mártják az ujjuk
a démoni besték

Indul a hajsza
alma- és meggyfák derekuk fonják hirtelen össze
ágak szisszennek csapódnak ösvényen keresztül
vermek kilendülnek a tapadó homályból
démonok bukfencet hánynak
és lila testtel hullanak tőrbe
egyre nyílnak a harsanó csapdák
egyre hullnak a megrontott balták
földlány vastag ujjai közé
már markolni készül
hajában fennakadnak
karjában széthasadnak
ujjain elhamvadnak
a dölyfös parasztok

Karádban lassúbb ritmusok szállnak
Lassan pereg az éj szélmarta bokája
Ezüst homlokkal állnak a szegény parasztok

Arany makkosok parazsa pihenne
a hajnal hamvas galambja libbenve
Karádra ül