Elefántcsont ház és ajtó.
Elefántcsont alom s padló.
Elefántcsont lovászrajkó
kiált rád, hétalvó vad ló!

Sörényed lángot vetve ég.
Nyalod elefántcsont kezét.
Diónyi szikra pattog szét,
ha csontpadlóhoz patkód ért.

Elefántcsont lábszára majd
megabroncsol, mezőre hajt.
Lesz ott lótánc, ugrasz is haj,
csontlovacska, nem ér a baj.

Amikor együtt rohanunk,
csillagok súrolják hajunk,
ahogy a selymesvizü Ung
először mosta derekunk.

Mert mi leszünk, ki repesünk,
elefántcsontba rejtezünk,
de Földön átemelkedünk,
fiú és ló egyek leszünk.

Elefántcsont ajtó tárul,
hajnal feszül kantárszárul
istállóház csontlováról.
Szarvasűző szem is ámul.