(A költő emlékére)
Vártuk hableány énekét.
A kis hajó könnyen siklott.
Hidalgó, bíbor jegenyék
tövén álmodtak kagylók, gyíkok.
Fekete bársonytokból hegedűt
emelt fel egyikünk és jöttek
(és megtelt a part, csak úgy feketült),
kik lesznek Szentek, Hősök, Hölgyek.
Mi váltjuk meg a világot!,
mondták és sírtak, nevettek.
Morgenstern írt. S e királyok
ott mind magukba szerettek.