A város, ahol télen
Annás kádárok aludtak,
lázban ég. Lámpafák alatt
a kádárok berúgtak.

Most részeg, rezgő estén
ha rímet hajint a szél, reszket.
Esthomályból gúnyolódó
lányok nyújtják: vesd meg! Vesd meg!

Ti is, jó költők, a város
lemeszelt sarokján
tikkadtan elégiáztok,
iskoláz boszorkány,

s veri a taktust tapsa.
Angyal ás egy vermet.
Szív helyett, ti, kővel-költők,
dugaszolnak versek.

Vérünk majd ha tüzesíti
a sárga sodrú lőré,
jön a cigány, s elvarázsol
részeg hegedűvé.