Szárnyakat kívántam tegnap én, és
tavakban – alul – olyan volt az est,
mint levetkőzött múzsám meztelen,
sarló cirmával a nyakán.
A szárnyak „hosszúak”, „hegyesek”,
„csapódnak”, „surrognak!” „nagyszerűk” –
mondták a költők a Lány fölött.
Nem törődtek mással, csak hogy vessz velem,
ujjaid hárfahang-porával,
szemed megdermedt kristályaival –
sarló cirmával nyakamon.