Piros hold volt tegnap csak újra.
A horgas kémény nyakáról nézett,
ahogy lépkedtünk lassan és
barátnőm átkarolt. Ködök és fények

fölöttünk pásztákban lengve el
alkották a tömör misztikát,
mi lebegtünk éppen egy réten,
párálló, hófehér füzein át.

A bokrokból illat s a fákból is
kiáradt minden tartalom.
Könnyelműen lábunkhoz hullott,
sötétült a letört meggyfalomb.