Tavaszi dal

Ez itt a tavasz már, tavasz jár ide le,
villogó patakkal, fűhajú kontyokkal,
harsányan viharok jöjjetek, jöjjetek
megmozdult domboknak tóhabos oldalán!
Jöjjetek, jöjjetek lehajló égszoknyák,
fodrokba rejtőző fiatal boszorkák,
tavasz már, tavasz jár ide a dombokra,
üde köd aljában mindenki így tudja.
Makrancos tavaszom, szépítlek szerekkel,
megmoslak remegőn, kiforró folyókkal.
Fűhajad kibontják, szertehull, leomlik,
fésülik és fonják, de újra kibomlik,
gereblye száz karja szerelmes ölelő,
embercsók melleden szerelmes szomorú.

Ez a nap tavasz már, izzó szél bokra hajt,
vigyorog a Dudus, Kleofás, a festő,
hullámzik az égben ez a jó esztendő.
Tavaszlány, tavaszlány, hullámzik tölgy csípőd,
levele az égben, combíved sós ajka,
vigyorog a Dudus, kitárul a marka:
– délelőtt a lepkék tanulják a táncot,
– délben a bivalyok lomhán felvonulnak,
– este a csillagok örvénylőt ugornak,
– éjjel az emberek öledből fakadnak.
Két csecsed, mint a Hold, szád lesz a sarjú Nap,
lásson az irigyem kettőnket párosnak.
Kivágott erdőmet hozom én teneked,
hajnali, hajnali millió szivemet!