1
Először volt Anna,
és megviselt úgy,
mint ahogy szeretőt
csak megigazult
szerető tud
megviselni.
Aztán jött a többi.
És megviselt mind.
De végül jött Teréz –
virág bólint kint,
piros és vad,
olyan, mint ő.
„Temetésemre jön.”
Leszek szép mese és
fürge ballada
az egész temetés,
népünnepély
s pletykatéma.
És azt fogják sokan
mondani, hogy
volt egy lány, Teréz…
Hallgass, csillapodj.
Meghallani
nehogy rohanj!
Teréz, Terike, te…
Szerettelek pedig!
Öt hosszú napja se,
hogy csókunkat vetik
lábak elé
az ablakok.
2
Ne felejts, Kékszemű!
Szám húsa szád husán.
Néha majd nyár után
Szentes is fölneszel:
Csú bácsi üvegbe
szentképnek térdeltet.*
Egymáshoz ragasztva
látható a csókunk.
Növésnek indulva,
ahogy indázódunk.
„Szűk nyakán keresztül
hogy tettek üvegbe?…”
Tedd majd az ágy fölé,
hadd kezdjünk nőni, ha
csillagos sötét lesz.
Kidugva nyelvedet
keskeny üvegnyakból:
elérlek! S szerethetsz!