Ma még megbocsátom anyámnak, hogy lágy,
asszonyi kézzel kulcsolt át valaha.
De hol van, hol az áldott méhű, kinek
dereka

megkel, mintha csillagot zárna mélye,
s csillagként repül fel karja közt fiam?
Megeresztett gyeplővel rohan mind, ha
napja van,

csak előlem szálltok ti égbe egyre,
mint forgószél-kapta templomi menet?!
Szátok piros pörölye, ha lecsap rám,
majd tudom: lecsap, hogy összetörjetek.