Oly víg legény lehetne társam
finom kis lányok csipke-rétjén.
Súlyos szemhéja leeresztett.
Mosom pelyhes szája zugán a vért én.

Rőt sziklák szarkofágján fekszik.
Ritka köd foszladozik rajta.
S hogy mindent elzáró köd körül,
lecsuklón hajt a semmi fölé karja.

Felhúzott térddel ágyékára
erős jobb combja temetve dűl.
Mint hulla a mélyben, alján a
fallosz kioltott, sápadt gerezdje hűl.

Olyan ő így, mint a Sixtus
vén falára festett Ádám.
Vénhedt,
alvadt fekete muzsikával
beszőtte őt a végzet.

Repedések
iszonyával.