Most tudta meg: felakasztják. Nézzétek őt!
Múltunknak urát, akit a barbár szelek
bolonddá faragtak! Tarkóján fény lebeg.
Harminc szempár üvegcsendje fúr át tetőt.

És ő csak áll. Hirtelen megszépül. Szobor.
Tán egy régi rendház főnökének mása.
„Tebenned bízunk” szól, s a zsoltár varázsa,
hogy úgy állunk zengve, mint egy angyalcsoport.

Vártuk: sír. Összerogy. – És úgy hajol közénk,
mint király, ha mossa szolgájának lábát.
Láttuk, arca Kánaánt látott Mózesé.
Ős kútfő, akit az élet fénye járt át.