(Ítélet előtt)

1

Elétek fél remeket hozok.
Fele meg sem volt, nemhogy elveszett.
Mint ősi templomon hiúz-szobrok,
holtan oly félig faragott leszek.

Szállni kellett, nem a vak Szabályok!
Nem a Rend kellett, hanem az Élet!
Nézd, legszelídebb forradalmárod,
hát mártsd, Terror, szívébe a késed.

2

Nem kannibálok táncolnak körül.
A kínzó hadnagy sápadt, mint az est.
A máglya láttán minden szem örül.
Fényt gyilkos vállán aranycsillag vet.
S hogy a korbács kígyója hátamra fölül,
csókjából vérrel írt, különös minta lett.